Ebben a cikkben Chip and Dan Heath “Hogyan hozzunk jó döntéseket?” című könyvéből hoztunk Neked néhány értékes tanácsot arra vonatkozóan, hogyan változtasd meg az életed és a karriered jó döntésekkel!
Ebben a szuper könyvben segítséget kaphatunk a döntéseink mechanizmusának a fejlesztésében, hiszen a döntéshozatal sokszor nehéz feladat. Pedig minden nap rengeteg döntést hozunk meg, a mindennapjaink szerves része a téma. A könyvben a szerzők leírják, hogy a legtöbb szituációban a döntéseink miért nem ideálisak. Hajlamosak vagyunk rá, hogy túl szűken gondolkodjunk, valamint túlzottan elítélőek legyünk a korábbi döntésink miatt. Így befolyásolja teljes múltunk és az összes tapasztalatunk egyetlen döntést a jelenünkben.
A könyv bemutatja, hogy a rossz döntéseink vagy a döntéseink hiánya milyen drámai és negatív hatással lehetnek az életünkre. Iskolapélda erre a Kodak cég, ami régen a fotózás területén vezető világcég volt. A Kodak tisztában volt vele, hogy a digitális fotózás fel fogja váltani az analógot, már 1981-ben. Ennek ellenére nem hoztak döntést annak érdekében, hogy felzárkózzanak a fejlődésben. Így 2002-ben, amikor a digitális kamerák végleg felváltották az analóg technikát, a Kodak lemaradt a többi gyártóval szemben. A döntés hiánya így lesz végzetes…
A könyvből választ kaphatunk olyan fontos kérdésekre, hogy miként iktathatjuk ki a döntési folyamatunkból az érzelmeinket, vagy hogyan találjuk több lehetőséget ugyan abban a helyzetben, illetve hogyan tudunk felkészülni a döntésünk utáni következményekre – legyen az akár pozitív, akár negatív. Szóval izgalmas sorok következnek!
Amikor döntéseket hozol, ne korlátozd magad kizárólag azokra a lehetőségekre, amiket magad előtt látsz!
Gyakran azt gondoljuk, hogy a döntéseink két dolog közötti választást jelentenek. Csináljunk valamit, vagy ne csináljunk… ez az érzés biztosan ismerős Neked is, ugye? De ha a döntéseinket jobban megvizsgáljuk, esetleg más alternatívákat is felfedezhetünk.
Gondolj csak a tinikre. Ők elég gyakran képtelenek döntést hozni. „Dohányozzak vagy sem?” „Elmenjek-e a buliba vagy inkább kihagyjam?” Ezekre a kérdésekre valóban nincs sok alternatív választási lehetőség. Valójában egy igen/nem döntésről van szó. De a kérdés, hogy elmenjek-e a buliba sokkal több lehetőséget hordozhatna magában, ha a kamasz arra is gondolna, hogy helyette moziba vagy focimeccsre is elmehetne. (Hisz ezek is alternatív lehetőségek lehetnek.) Az egyértelmű döntési lehetőségektől való eltávolodás új lehetőségeket nyithat ki mindenki számára.
Egy másik lehetőség, hogy kimássz egy döntésképtelen helyzetből, ha számba veszed mi lehet az, amit elveszítesz, ha lerakod a voksod egy döntés mellett.
Egy egyszerű példa: egy drága hangfalat vennél 1.000 dollárért, vagy pedig egy egyszerűbb, de funkcióban nagyon hasonlót 700 dollárért? Ebben az esetben vedd számításba, hogy mit csinálnál a maradék 300 dollárral, ha az olcsóbbat választod. Hogy döntenél? Extra 300 dollárt költenél egy szebb dizájnra és talán jobb hangra, vagy megvennéd az egyszerűbbet és a fennmaradó 300 dollárt pedig lemezekre költenéd? Furcsa mód azonban az emberen nem gondolnak így a lehetőségekre, amikor választás elé kényszerülnek.
Egy kísérletben az embereket két különböző választási lehetőség elé állították. Az első az volt, ha tetszik nekik, akkor vegyenek egy videót 14,99 dollárért, vagy ha nem tetszik nekik, akkor ne vegyék meg egyáltalán. Ebben az esetben mindössze a 25%-uk döntött úgy, hogy nem vásárolná meg a videót. De amikor a módosították a kérdést úgy, hogy vagy megveszik 14,99 dollárért, vagy vehetnek belőle valami mást is, már 45%-uk döntött úgy, hogy nem veszi meg a videót. Ebben az esetben a végkimenetele a döntésnek ugyan az volt, mégis megmutatja, ha adunk egy másik opciót az embereknek, akkor ezzel megkönnyítjük a döntésüket.
Amikor egy problémát oldasz meg, ne ragadj le egyetlen ötletnél, hanem minél többet vegyél figyelembe annak érdekében, hogy megtaláld a megfelelő megoldást.
Általában úgy próbálunk problémát megoldani, hogy egyetlen egy megoldást, vagy opciót veszünk figyelembe! Főleg azt, ami nekünk a legszimpatikusabb. Azonban ha többet kipróbálunk, akkor sokkal jobb eredményeket érhetünk el. Ilyenkor több lehetőséget is számba vehetünk egyszerre, és ezáltal a döntési mechanizmusunk sokkal effektívebbé és gyorsabbá fog válni.
Egy tanulmányban két csapat grafikust kértek meg, hogy tervezzenek egy bannert egy online magazin számára. Az első csapat minden körben csak egyetlen egy variációt csinált meg. Így minden kör után csupán egyetlen visszajelzést kaptak – hisz egy verzióra csak egy reakció tud érkezni. A másik csapat azonban rögtön az első körben 3 variációt készített, amire nyilván több visszajelzést is kaptak. Így a következő körben már a sokkal több megrendelői infó alapján tudtak tovább dolgozni. Nem meglepő, hogy a második csapat sokkal magasabb pontszámot ért el, és így ők nyerték el a magazin megbízását.
Mivel több ötletet is futtattak egy időben, a csapat grafikusai össze tudták hasonlítani a visszajelzéseket minden egyes forduló után. Így mivel több kreatívjuk volt, több infó is jutott vissza hozzájuk a magazintól. Ezáltal nem csak jobb minőségű munkát hoztak létre, de gyorsabban is tudtak döntéseket hozni.
Ez azért van, mert ha egyszerre több változattal foglalkozunk, akkor sokkal kevésbé érezzük magunkat leszűkülve, így pedig megengedjük magadnak azt is, hogy sokkal rugalmasabbak legyünk. A másik dolog, ami a „több alternatíva” módszer mellett szól, hogy mindig van egy B terv, ha esetleg az A terv nem működik. Így kevésbé fogunk kétségbe esni egy-egy hiba esetén.
Ennek ellenére lehet olyan, hogy a túl sok ötlet lebéníthatja a döntési mechanizmusunk. Egy kutatásban egyik nap 6 különböző lekvárt kínáltak értékesítésre a teszt alanyoknak, míg másnap 24-et. Akik csak 6 üveg közül tudtak választani, 10x többet vásároltak, mint akik 24 közül választhattak. Ebből látszik, hogy a hatékonyság akkor nő, ha csak néhány alternatív lehetőséget hagyunk magunknak, nem egy tucatot.
Nézz meg olyan megoldásokat, amit mások találtak ugyan arra a problémára, ami neked van.
Néha úgy érezzük, hogy mi vagyunk az elsők a világon, akik szembenéznek egy adott problémával. De az igazság valójában az, hogy amit te a problémádnak látsz, azt már valószínűleg valaki más már megoldotta. Te csak azért nem veszed észre, mert lehet, hogy aki megoldotta, annak egy picit más volt az alapproblémája.
Amikor szembenézel egy problémával és megoldást próbálsz találni rá, először fel kell fedezned, hogy más emberek mit tesznek vagy tettek ugyan ilyen esetben. Ha például egy üzlettel kapcsolatos problémád van, nézd meg hogy a versenytársaid hogyan oldottak meg hasonló helyzeteket. Logikus, nem? Mégis ritkán nyúlunk ehhez a problémakezelő megoldáshoz.
Sam Walton, a Walmart alapítója 1954-ben megtett egy 12 órás utat busszal, hogy megnézze a Ben Franklin üzletben a legújabb pénztári fizetési megoldásokat – a mostani nagy áruházak fizetési elődjét –, miszerint nem különböző kasszáknál kell fizetni a különböző termékcsoportokat, hanem mindenért egyszerre egy helyen. Waltont ez teljesen lenyűgözte és úgy döntött, a Walmart boltokban is meghonosítja az ötletet. Valójában az egész karrierje alatt mindig figyelte a versenytársait, és később be is vallotta, hogy sok esetben másolta azokat a megoldásokat, amik működtek más áruházláncoknál.
Egy másik jó megoldást segítő technika, ha olyan megoldási stratégiákat keresünk, amelyek kicsit általánosabban, távolabbról néznek rá az adott problémára.
Jó példa erre a Speedo-nak a Fastskin Swimwuit terméke. Ennek elkészítéséhez a tervező Fiona Ferhurst megvizsgált mindent, ami gyorsan úszik vagy mozog. Majd ezek alapján állt neki a tervezésnek. Megvizsgálta a cápák bőrének a textúráját és a torpedók alakját. Ezután pedig megalkotott egy olyan anyagot, amely mindkettő előnyeit magába foglalja. Egy erős anyagot, ami remekül takarja az úszók bőrét, illetve egy olyan formát, aminek a segítségével az emberi test egy torpedóra hasonlít.
Ahelyett, hogy csak egy gyors úszódresszt csinált volna, a tervező inkább általánosan gondolt a vízben elérhető gyorsaságra. Ez pedig olyan piaci előnyhöz vezetett, amelynek hatására 2010-ben be is tiltották ezt az anyagot. Láthatod, ennek a módszernek a segítségével különböző területeket jobban meg tudsz vizsgálni. Ezek a vizsgálatok pedig hozzásegíthetnek olyan megoldások kitalálásához, amelyekre valószínűleg saját magadtól nem jöttél volna rá.
Ahhoz hogy elfogultság nélkül tudj döntést hozni, nézd meg azokat a tényezőket is, melyek a döntéseid ellen szólnak.
Logikus, hogy mikor döntést hozunk, azokat az opciókat választjuk, melyek a legjobban tetszenek nekünk. Sajnos azonban ezek nem mindig a legjobb döntések. Az, hogy mit részesítünk előnyben, befolyásolhatja a döntéshozási folyamatunkat. De szerencsére van néhány módszer, aminek hatására ezt el tudjuk kerülni. Így nem engedjük meg, hogy előnybe részesítsünk valamit, csak azért mert nekünk jobban tetszik. Ezzel elkerülhetjük az önbecsapást!
Először is vedd figyelembe – sőt örülj neki – ha valaki nem ért veled egyet. Értesd meg, hogy miért nem értenek veled egyet és azt is, hogy ami neked nem tetszene, az valójában milyen eredményhez vezetne. Hiszen könnyen lehet, hogy az lenne a legjobb választás számodra.
Ha ezt teszed, akkor nem személyes előnyök alapján próbálsz döntést hozni, hanem logikus következményekkel és opciókkal meg tudod vizsgálni, hogy a nem egyetértésnek mi az oka. Ne vedd rögtön ellenségesnek mások meglátásait, pusztán azért, mert neked nem tetszik.
Ha például egy nagy ügyvédi irodánál kínálnak neked álláslehetőséget, jó fizetéssel, jó csapattal, biztonságosnak tűnő pozícióval, akkor mielőtt elfogadnád a munkát, kérdeznéd meg a leendő munkatársaidtól, hogy milyen gyakran sikerül otthon vacsorázniuk a családjukkal, vagy milyen hamar tudnak eljönni a munkából… Esetleg érdeklődd meg, hogy hány ügyvédet vettek fel az elmúlt 5 évben és hányan vannak azóta is itt. Más megközelítés, amiből nagyon sok információra szert tehetsz, igaz?
Vizsgáld meg magad és a döntéseid kívülről.
Sokszor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a helyzetünk egyedülálló, de sokat nyerhetünk, ha megvizsgáljuk, hogy mások hasonló szituációban hogy viselkedtek. Gyakran sokkal jobban hasonlítunk másokra, mint azt gondolnánk.
Jack, egy zseniális thai szakács és azon gondolkozott, hogy saját éttermet nyit. Úgy gondolta, hogy a New Yorkban, a 4. utcában tökéletes forgalom és kereslet van egy ilyen étteremre, hisz sok hasonló van a környéken. Ez volt az ő belső nézete. A külső nézet azonban az, ha megnézzük, hogy más emberek ilyen szituációkban hogyan cselekednek. Egy ilyen a külső nézet (és tény is egyben), hogy kb. 60%-a az éttermeknek már az első 3 hónapban csődbe megy a nyitás után. Ez persze nem azt jelenti, hogy Jack-nek nem szabad ott éttermet nyitnia, viszont ez egy elég fontos tényező, amit jó ha nem hagy figyelmen kívül.
Továbbá érdemes megjegyezni azt is, ha szakértőket kérdezel meg, hogy ők mit gondolnak a helyzetedről, akkor nem szabad csak rájuk hagyatkoznod. Ez azért van, mert mindenki a saját belső nézetei alapján mond ítéletet. A saját nézőpontja szerint mond véleményt minden tanácsadó.
De maradjuk a thai éttermeknél… Ha egy thai ételeket szerető ember online keres éttermeket, de a legjobb amit talál, csak 3.5 csillagra értékelték az 5-ből, akkor abból mire következtethet? Mert simán lehet, hogy csak azért húzták le a pontszámot, mert túl drágának találták mások, de az étel rendben van. És ha a példában szereplő alanynak nincs gondja az árral, akkor az étterem értékelése számára nem releváns, hisz nem az alapján értékelték úgy, ami számára döntési értékkel bír.
A legtöbb helyzet esetében bölcs dolog először csak megvizsgálni kicsit felszínesebben a dolgokat, ahelyett hogy rögtön fejest ugranánk az egészbe.
Ezáltal tesztelheted az ötleteidet és így nem kell azonnal elköteleződnöd sem – ha valami mégsem jön be, vagy nem tetszik esetleg kicsit később.
A meggyőződéseink – ami a tapasztalatainkból fakad – alapján sokszor eldöntjük, hogy valami működhet vagy sem. De ennek alapján döntést hozni nagyon rossz stratégia. Helyette próbáljuk meg nagyban átlátni a dolgokat. Például egy gyakornoki pozíció betöltése jó ötlet, hiszen ez a leggyorsabb módja, hogy kiderítsük, akarunk-e egyáltalán abban a szakmában dolgozni.
Képzeld el, hogy a lányod egy nap azt mondja neked, hogy ügyvéd szeretne lenni, mert azt gondolja, az ügyvédek nagyon jól keresnek, és relatíve keveset kell dolgozniuk. Te viszont úgy gondolod, hogy nem szabadna a döntését ilyen gyenge érvek alapján meghoznia. De ha egy ügyvédi irodánál betöltene egy gyakornoki pozíciót, talán téged is meggyőzne arról, hogy működhet a dolog.
A jövő jóslásában nem vagyunk jók. Így ahelyett hogy jósolnánk, inkább tesztelnünk kell, hogy mi működik jól és mi nem.
Nagyon sok cég interjúk alapján veszi fel a munkatársaikat, azért mert úgy gondolják, hogy egy interjú alapján teljes mértékben le tudják szűrni, hogy milyen az interjúalanyuk. A legjobb opció azonban az, ha a munkatárs jelöltet inkább egy próbanapra hívjuk el. Persze ez a módszer sajnos nem mindenhol alkalmazható. De azért ahol lehetséges érdemes megpróbálni a próbanap lehetőségét!
Senkinek nem kéne azért járnia egyetemre, hogy rájöjjön, valójában azt akarják-e csinálni amit tanul vagy nem. Még az elköteleződés előtt kellene lennie egy lehetőségnek arra, hogy kiderítsük, érdekel-e az adott terület és szeretnénk-e elköteleződni, vagy pedig nem.
Így tehát az elköteleződés előtt, mielőtt leraknád a voksod egy döntési opció mellett, jó ötlet tesztelni magad, hogy az alapján tudj majd dönteni.
Ahhoz, hogy a döntéseidről egy új látásmód táruljon eléd, helyezd a fókuszodat a jövőre.
A legtöbb választásunkat és döntésünket általában az befolyásolja, hogy miben hiszünk a jelen pillanatban, amikor szembenézünk a felmerült problémával. Ez a szemlélet azonban a hosszú távú döntéseknél nem feltétlenül bizonyul jónak. Szóval itt van pár technika, hogy az agyunkat arra kalibráljuk, hogy inkább a hosszú távú következményeknek kedvezően döntsünk.
Az első ilyen technika, hogy vonatkoztassunk el a pillanatnyi érzéseinktől, inkább a hosszú távú látásmódra és eredményekre koncentráljunk. Ez azért jó, mert a jelenben lévő érzéseink általában nagyon tiszták, miközben a jövőbeli érzéseink még egyáltalán nem definiáltak. Ezt általában az értékesítők ki is használják, mivel a jelen pillanatban való impulzusainkra és érzéseinkre hatnak.
Ahhoz, hogy felül tudjuk írni az adott pillanatban lévő érzéseinket, van egy egyszerű módszer, amit úgy hívnak, hogy 10-10-10. Kérdezd meg magadtól. hogy gondolkoznál a döntésedről, 10 perc múlva, 10 hónap múlva és 10 év múlva. Ezzel kikerülheted a jelenbeli impulzusokat és érzéseket.
A második technika: a megfigyelő látásmód. Gondolj arra, hogy fel szeretnél hívni valakit, aki tetszik neked. Az egyik iskolai órádról ismered, de mivel még soha nem beszéltél vele sokat, ezért félsz attól, hogy nem emlékszik rád. Eszerint tehát két opció közül dönthetsz. Az egyik, hogy nem hívod fel, míg jobban meg nem ismered. A másik pedig, hogy felhívod így is. A legtöbb ember az első verziót választja, de ha egy barátjának kellene tanácsot adnia, akkor a második verziót ajánlaná. Miért van ez? Mert egy barát esetében már nem áll fenn az impulzus, az érzés, ami ebben az esetben az elutasítástól való félelem.
Ha megfigyelő látásmódban nézel rá a döntéseidre egy bizonyos távolságból, akkor a lényeges aspektusok rögtön egyértelműnek tűnnek. Ezeket általában nem látjuk, nem érzékeljük a pillanatnyi impulzusainktól, mivel pont azokkal vagyunk elfoglalva a valódi döntések helyett.
A legjobb kérdés, amit feltehetünk magunknak, amikor egy fontos dologgal állunk szemben: „Mit javasolnék a legjobb barátomnak, mit tegyen?”
Amikor a döntésedben különböző érdekek és értékek ütköznek, vizsgáld meg mi a fő prioritásod.
Néha a döntéseinket nem is a pillanatnyi döntéseink és érzéseink befolyásolják, hanem azok a prioritások az életünkben, amik tudattalanul jönnek elő. Például ha egy friss állásajánlat olvasása utáni izgalom elszáll, már valószínűleg döntésképtelenné válunk, hogy jelentkezzünk-e rá vagy inkább maradjunk a tuti biztosban, ahol most vagyunk.
A megoldás, hogy megtaláld a fő prioritásod és kiépítsd a fontossági sorrended. Ebben az esetben kérdezd meg magadtól, hogy milyen hosszú távú célok és érzések a legfontosabbak a számodra. Inkább maradj a régi munkádnál, ami jól fizet és van időd mellette elmenni nyaralni a családoddal, vagy úgy érzed el kéne vállalnod egy új munkát, amiben több felelősségi körhöz jutsz, jobban fizet, viszont többet kell dolgoznod? Ha kicsik a gyerekeid, lehet hogy a család a fontosabb, de lehet, hogy a gyerekek már felnőttek, te pedig új kihívások elé szeretnél nézni. Bármelyik eset is áll fent, a lényeg, hogy felállítsd a fontossági sorrended, ami nagyban segít, hogy meghozd a döntésed.
Ha elhatároztad, mi a legfontosabb a számodra, akkor azt is határozd el, hogy tartod is magad hozzá. Kérdezd meg magadtól, hogy mit vagy hajlandó feladni, ahhoz hogy több időt tölts azzal, ami a legfontosabb neked. Gondolj az időbeosztásodra, mint a legfontosabb dologra. Mi lenne a legfontosabb számodra? Jobb állást találni, vagy pedig a gyerekeiddel több időt tölteni?
Amikor a döntéseid következményire gondolsz, a jövőt ne egy távoli pontnak lásd, hanem egy olyan dolognak, ami hamarosan bekövetkezik.
Sokszor az alapján hozunk döntést, hogy mit gondolunk arról, mi fog történni a jövőben. Pedig semmit nem tudunk róla biztosan. Ahhoz hogy ne dőlj be ennek a tendenciának, mérlegelned kell a legrosszabb és a legjobb lehetőséget is, amik a döntéseid eredményeiből jöhetnek. Ennek alapján lesz időd reagálni, amikor már haladsz az úton valamelyik döntésed felé.
Fel kell készítened magad arra, hogy a kudarcot és a sikert is kezelni tudd. Hiszen mindegyik felmerülhet a jövőben. Egy lift kábelei 11x erősebbek annál, mint amire szükség lenne a működéshez. A mérnökök kiszámítják, hogy mennyi súlyt fog szállítani a lift, majd 11-el megszorozzák. Hogy jön ide ez a hasonlat? Néha jól jön, ha ennyire bebiztosítjuk magunkat a döntéseink következményeit illetően.
Sokszor talán túlbecsüljük, és túl magabiztosak vagyunk a tudásunkat és szakértelmünket illetően, így jó ötlet néha a tények alapján megbecsülni hogy mi fog történni. Amikor a következő projektedet tervezed, és a határidejét határozod meg, először gondolj majd arra, hogy határidőben be legyen fejezve, majd adj magadnak rá pár plusz napot – ha valami esetleg közbejönne. Például ha azt gondolod, hogy el tudsz készíteni egy weboldalt 3 nap alatt, és 3 nap múlva muszáj is késznek lennie, adj még magadnak egy fél napot – csak hogy biztosra menj!
Az automatikus döntés helyett, inkább hozz létre egy döntési alapot, amivel meg tudod erősíteni a döntésed eredményét.
Amikor egy dolgot napi szinten csinálunk, általában nem vesszük észre azokat a változásokat, amik szép lassan egy nagyon drasztikus helyzethez vezethetnek. Ezért ki kell találnunk egy jelet, ami figyelmeztet minket a viselkedésünkre, és ha szükséges, akkor jelez nekünk, hogy javítsunk. Ezt hívjuk ún. „autopilota” viselkedésnek. Ez akkor történik, ha automatikusa hozunk döntéseket, ahelyett, hogy megvizsgálnánk, mi is a helyzet valójában.
A Zappos cipőkereskedő cég a dolgozóinak 4.000 dollárt ajánl a kilépés mellé. Így amikor valaki úgy érzi, hogy nem akar tovább ott dolgozni, akkor ez bátorítja a távozás döntését. Ez segít az ottani nem túl motivált munkatársaknak, hogy tisztán lássák a helyzetüket. Ezáltal nem mennek bele abba, hogy csak a megszokás alapján csináljanak dolgokat és ez alapján hozzanak döntéseket. Ennek köszönhetően a cégnél folyamatosan motivált munkatársak vannak.
Egy másik módszer, ha határidőket állítasz magad elé (ahogy arról már az előbb is szó volt), amik által megakadályozhatod, hogy rossz szokásokat alakíts ki. A határidők segítenek abban, hogy meghozzunk olyan döntéseket, amiket egyébként halogatnánk.
Egy kutatásban egyetemi diákoknak 5 dollárt ajánlottak egy kérdőív kitöltéséért. Amikor 5 napos határidőt adtak a kérdőív kitöltésére, a tanulok 66%-a töltötte ki a tesztet, de amikor nem adtak határidőt, mindössze csupán a 25%-uk töltötte ki ugyan azt a tesztet. Ennyit számít a határidő pontos ismerete!
A felosztás elve szintén hasonlóan működik. Ahelyett, hogy egyben egy nagy feladatot végeznél el, oszd szét és bizonyos idő alatt kisebb, könnyebben átlátható feladatokat végezz el. Így sikerül felosztanod a figyelmed is, amivel gyorsan és jobb eredményt érhetsz el. Ha pedig jobban tudsz figyelni, jobb döntéseket is fogsz tudni hozni.
