Van egy klasszikus, legendás történet a reklámszakmában, amit leggyakrabban a híres francia költőhöz, Jacques Prévert-hez kötnek. Akár így történt, akár nem, a benne lévő marketinges tanulság aranyat ér.
A történet szerint egy vak koldus ült Párizs egyik forgalmas utcáján. Volt mellette egy kopott kartontábla, amire csak ennyi volt felírva:
👉 „Vak vagyok, kérem segítsenek.”
Az emberek sietve mentek el mellette. Néha-néha valaki beledobott egy aprót a kalapjába, de a legtöbben egyszerűen átnéztek rajta.
Arra járt a költő. Megállt, ránézett a táblára, majd a koldus engedélyével megfordította a kartonpapírt, és a hátuljára felírt egy másik mondatot. Aztán továbbállt.
Pár perccel később valami megváltozott. Hirtelen szinte minden arra járó megállt. A kalap perceken belül megtelt pénzzel, papírpénzek és érmék hullottak a koldus elé.
Amikor a költő délután visszatért, a koldus felismerte a lépteit, és izgatottan megkérdezte: – Mit írt a táblámra? Valami varázslatot?
A költő elmosolyodott: – Csak ugyanazt az igazságot, de más szavakkal.
És hogy mi állt a táblán?
Ez az egyetlen mondat: 🌸 „Tavasz van, és én nem láthatom.”
Álljunk meg itt egy pillanatra!
Mi volt a különbség a két mondat között?
A „Vak vagyok” egy száraz tény. A tények unalmasak. Nem váltanak ki érzelmet az agyunkból. A költő mondata viszont bedobta azt a pszichológiai „csodafegyvert”, amit úgy hívok: A 3K módszer (Kontextus, Kontraszt, Konfliktus).
1️⃣ Kontextus: Behozta a tavaszt. Egy gyönyörű képet, amit az arra járók is épp átéltek (süt a nap, nyílnak a virágok).
2️⃣ Kontraszt: Szembeállította a járókelők kiváltságát (ők látják a tavaszt) a koldus tragédiájával.
3️⃣ Konfliktus: Megjelenítette a drámát és a veszteséget („én nem láthatom”).
A tényből hirtelen egy történet lett. A történet pedig empátiát váltott ki, az empátia pedig megnyitotta a pénztárcákat. 💡
A te kommunikációd vajon melyik táblára hasonlít jobban?
Amikor a weboldaladra vagy a posztjaidba írsz, csak száraz tényeket sorolsz? („10 éves tapasztalat”, „Gyors kiszállítás”, „Szuper szoftver”)
Vagy veszed a fáradságot, és egy kis kontextussal, kontraszttal és konfliktussal becsomagolod őket egy olyan történetbe, ami megérinti a vevődet?
Ha eddig csak az első táblát használtad, itt az ideje, hogy megfordítsd a kartonpapírt!
Az én személyes történetem, annyiban más, mint a vak koldusé, hogy nem vagyok koldus és nem vakon születtem, de szürke hályoggal a szememen. Ezáltal a látásom homályos és elég gyenge. A teljes 100%-os látáshoz képest csupán 10%-ot látok mindkét szememre születésem óta.
És hogy mi állna az én táblámon?
Ez az egyetlen mondat: 🌸 „Tavasz van, és én homályosan láthatom.”
Mi a storytelling tanulság mindebből számodra?
Ha egy mondattal kellene válaszolnom a kérdésre, akkor ez lenne: 🌸 „Nem az számít mit látsz a világból, hanem az hogy hogyan látod.”
